Az Erdészeti Botanikus Kert története
összefonódik a magyar erdészeti felsőoktatás történetével, mely 1808-ban
Selmecbányán az akkori Bányászati Akadémia szervezetében kezdődött: létrejött a
Bányászati- és Erdészeti Akadémia. Az első erdész tanár Wilckens
Henrik Dávid ekkor kérte egy botanikus kert létesítésének engedélyezését, az
erdészeti oktatás-kutatás alátámasztására. Az engedélyt ugyan még ő nem kapta
meg, de Feistmantel Rudolf erdésztanár 1835. évi
előterjesztését már elfogadták és Kisiblyén
1836/37-ben megkezdték a hazai erdészeti felsőoktatás első botanikus kertjének
kialakítását. Később Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Akadémia mellett is
létesítettek egy Botanikus Kertet 1838-ban, amit 1860-ban bővítettek.
Az első világháború után a Selmecbányáról
menekülő Akadémiát 1918/19- telén Sopron városa fogadta be, ahol a
Honvéd Főreáliskola épületét és területét 1922-ben kapta meg.
Azon a területen, ahol ma a régi (alsó)
Botanikus Kert van, 1897/98-ban épültek fel a Honvéd Főreáliskola épületei Alpár Ignác tervei alapján. A katonai iskola területét a
kor szokásainak megfelelően a kastélyparkokhoz hasonlóan, arborétumszerűen
fásították be. (Liszkay József iskolaparancsnok és
Lakó István kerttervező kertész vezetésével.) Az idős fák (platánok,
vadgesztenyék, hársak, juharok, stb.) ebből a telepítésből származnak. A park változatos,
szemléltető táblákkal ellátott növényállománnyal rendelkezett.
A park erdészeti Botanikus Kertté való
átalakítása 1926-ban kezdődött meg, a Növénytani Tanszék vezetőjének, Fehér
Dániel tervei alapján. Az új telepítéseket növényrendszertani alapon Wettstein bécsi professzor rendszertana szerint végezték, a
meglévő arborétum adottságaihoz alkalmazkodva.
A Botanikus Kert célját a következőkben
jelölték meg:
-
hallgatók oktatását lehetővé tenni és megkönnyíteni;
- élettani
és származástani kísérleteket végezni;
- honi és
külföldi fafajokat tenyészteni ill. nemesíteni és terjeszteni;
-
bemutatni a magyar erdőflórát az erdészeti fő-, és aljnövényzettel együtt, hogy
ezáltal a magyar erdők növényzete minél teljesebben
szemlélhető legyen;
-
szolgáljon esztétikai keretül az intézménynek.
A kert azóta többször
bővült (1959-ben és 1964-ben), így a Botanikus Kert jelenlegi területe 17,2 ha,
mely három részre osztható a régi (alsó) botanikus kertre, a felső Panoráma úti
kertre, és a Kollégiumok udvarán lévő kertre.
A régi Botanikus Kert számokkal jelölt parcellákra
(1-71), a felső kert ABC nagybetűkkel (azon belül számokkal) jelölt parcellákra
van osztva. A felső botanikus kert terveit 1967-ben Vancsura
Rudolf, a Növénytani Tanszék munkatársa készítette. A növényzet telepítésére, elhelyezésére
az alábbi növényföldrajzi csoportosításokat tervezte:
A.
Eurázsia mérsékelt övének fái, cserjéi és lágyszárú növényei:
1.
Japán flórája
N
parcella: bükk és vegyeserdők növényei
O
parcella: alpesi, szubalpesi tűlevelű erdők növényei
P
parcella: tölgy- és gesztenyeerdők növényei
2.
Korea, Mandzsuria, Amúr
vidék flórája:
Q
parcella: sík-, és dombvidéki erdők növényei
3.
Kelet-Szibéria flórája:
S
parcella: hegy- és dombvidéki erdők növényei
4.
Kína flórája
S
parcella: Kína tűlevelű és lomblevelű erdeinek növényei
U
parcella: kínai lombhullató erdők növényei
B.
Észak-Amerika mérsékelt övének fái, cserjéi és lágyszárú növényei:
1.
Atlantikus flóraterület:
H-I-F-G
parcella: síkságok, árterek növényei
K-L-M
parcella: az Alleghany hegység vegyes lomberdeinek
növényei
C
parcella: a mérsékelt öv északi részének és a Nagy-tavak vidékének növényei
2.
Pacifikus flóraterület:
E
parcella: partmenti régió lomb- és fenyőerdeinek
növényei.
C.
Sziklakert:
Z
parcella: sziklakerti növények.
D.
Vízmedence:
N
parcella: állóvízi és mocsári növények
A
Botanikus Kert földrajzi helyzete:
Északi szélesség: 47°
40' 50"
Keleti hosszúság: 16°
34' 38"
Tengerszint feletti magassága: 230,9 m (226-250 m)
Kitettsége: Északkeleti
Termőhelyi
viszonyai:
Az Alpokalja főkörzetébe sorolt
Soproni-hegység lábainál fekszik, ahol jelentős a szubatlanti
hatás, ezért Magyarország más területeihez hasonlítva itt viszonylag enyhe a
tél, a tenyészidőszak hűvös, és több a csapadék.
A Botanikus Kertben működő meterológiai állomáson - 1901-1970 között - mért adatok alapján
a kert főbb éghajlati jellemzői:
|
Évi
középhőmérséklet |
+
9,5 C° |
|
A
leghidegebb hónap |
január |
|
Középhőmérséklete:
|
-
1,5 C° |
|
A
hőmérséklet abszolút maximuma: |
+37,7 C°
(1950. VII.5) |
|
A
hőmérséklet abszolút minimuma: |
-
29,9 C°
(1929. II. 11) |
|
Tényleges
napfénytartam: |
1810
óra |
|
Évi
csapadék átlaga: |
694
mm |
|
Tenyészidőszak
(IV-IX) csapadékátlaga: |
427
mm |
|
A
júliusi 14 órás légnedvesség átlaga: |
56
% |
A Botanikus Kert területe
gyertyános-tölgyes klímájú, többletvízhatástól
független. Az alsó kertben mély termőrétegű, agyagos szövetű réti talaj (a
talajképző: márga), a felső kert magasabb fekvésű területein vályogos szövetű,
mélyben kovárványos barnaföld (üledékes homok
talajképző kőzeten), a felső kert alacsonyabban fekvő részein vályogos szövetű,
típusos barnaföld (márga
talajképző kőzeten) található.
A honosítások sikerét az előzőekben
megadott éghajlati és talajviszonyok befolyásolják. A szélsőségek korlátozó
jelentőségűek.