Flora Pannonica – V. évfolyam (2007)

Király G. – Mesterházy A. – Király A.: Adatok a Nyugat-Dunántúl flórájához és növényföldrajzához. – FP 5: 3-66 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (1 021 k)

Fehér, A.: A sziki sztyepek és mocsarak eredete és fejlődéstörténete DNy-Szlovákiában. – FP 5: 67-94 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (602 k)

Schmidt D.: A Győr környéki szikesek növényzete. – FP 5: 95-104 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (308 k)

Jakab G. – Csergő A.-M. – Ambrus L.: A Székelyföld flórakutatásának története. – FP 5: 105-133 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (618 k)

Jakab G. – Csergő A.-M. – Ambrus L.: Adatok a Székelyföld (Románia) flórájának ismeretéhez I.. – FP 5: 135-165 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (930 k)

Mesterházy A. – Király G. – Vidéki R. – Lukács B. A.: A Lemna minuta Kunth előfordulása Magyarországon. – FP 5: 167-174 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (363 k)

Németh Cs.: Új berkenye kisfaj a magyar flórában: Sorbus tobani Németh. – FP 5: 175-186 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (720 k)

Rövid közlemények. – FP 5: 187-200 (2007)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (267 k)

 

 

 

 

 

 

Király G. – Mesterházy A. – Király A.

Adatok a Nyugat-Dunántúl flórájához és növényföldrajzához

FP 5: 3-66 (2007)

Összefoglaló

A Nyugat-Dunántúl növényföldrajzilag a Keleti-Alpok és a Kárpát-medence között átmenetet képező terület. Nyugati peremén erős dealpin hatás, a Kisalfölddel és a Dunántúli-középhegységgel szomszédos területeken a keleties elemek beáramlása, míg délen (Zala megye dombvidékei) a szubmediterrán elemek gyakoribbá válása észlelhető. A terület egyes részei alaposan átkutatottak, részletes flóramű készült róluk (pl. Őrség, Zala dombvidékei, Kőszegi- és Soproni-hegység), más területek (pl. a Rába folyó völgye, ill. a Rábától É-ra fekvő alacsonyabb dombvidékek) flórája hézagosan ismert.

A szerzők a Nyugat-Dunántúlon 1997–2007 között végzett kutatásaik jelentősebb adatait foglalták össze a tanulmányban, összesen 178 fajra vonatkozóan közölve lelő­helyeket, élőhelyi és növényföldrajzi elemzéseket. A kutatások a Nyugat-Dunántúl teljes területét érintették, de a most közölt adatok zöme a korábban feltáratlan flórájú területekre vonatkozik. Az adatközlés során a szerzők a lelőhelyeket Marosi – Somogyi (1990) alapján rendelték az egyes kistájakhoz. A dolgozat a következő szempontokból jelent adalékot a térség növényföldrajzának ismeretéhez:

·  A kelet felől a területre behatoló alföldi és középhegység elemek főként az Ikva- és a Répce-síkon, valamint a Kemenesháton jellemzőek. E csoportba sorolható a xerotherm társulásokhoz kötődő Adonis vernalis, Allium sphaerocephalon, Aster linosyris, Melica picta, Ranunculus illyricus, Seseli varium, Tordylium maximum, a szikes vagy más, kötött talajú élőhelyekhez kötődő Aster sedifolius subsp. canus, Aster tripolium, Carex melanostachya, Peucedanum officinale, a mocsári és liget­erdei növényzethez kötődő Cardamine parviflora, Cnidium dubium, Eleocharis uniglumis, Juncus atratus, Oenanthe fistulosa, Oenanthe silaifolia, Rumex mari­timus, Viola elatior.

·  A Keleti-Alpok hatását tükröző elemek előfordulásáról sok régi adat áll rendelkezésre, a dolgozat elsősorban ezek pontosítását célozta. Így összegzésre kerülnek az Alchemilla xanthochlora, Alnus incana, Dryopteris pseudomas, Equisetum sylvaticum, Petasites albus, Prenanthes purpurea, Rosa tomentosa, Rubus nessensis, Salix aurita, Stellaria alsine, Thlaspi coerulescens, Veronica montana újabb előfordulásai.

·  A Ny-Dunántúl szubatlantikus klímája és savanyú talajai kedvezőek számos acidofil elem számára, melyek előfordulásai egyben e táj keleti növényföldrajzi határára is utalnak. Ilyenek az Aira elegantissima, Calluna vulgaris, Filago lutes­cens, Galium pumilum, Laserpitium pruthenicum, Luzula pallescens, Myosotis discolor, Potentilla rupestris, Sagina subulata.

·  Számos szubmediterrán elem magyarországi areahatárát északabbra tolták az újabb lelőhelyek. Ilyen a Carex strigosa, Cerastium sylvaticum, Luzula forsteri, Primula vulgaris, Vicia oroboides.

·  A szerzők célja volt egyes védett fajok természetvédelmi helyzetének elemzése (pl. Achillea ptarmica, Lonicera caprifolium, Pulmonaria angustifolia, Pyrola rotun­difolia, Sonchus palustris), s a dolgozat tisztázni kívánta egyes kevéssé ismert, de a térségre jellemző fajok (pl. Bromus ramosus, Carex buekii, Carex fritschii, Leu­canthemum ircutianum, Pyrus austriaca) előfordulási viszonyait is.

Teljes szöveg: PDF (1 021 k)

 

Fehér, A.

A sziki sztyepek és mocsarak eredete és fejlődéstörténete DNy-Szlovákiában

FP 5: 67-94 (2007)

Összefoglaló

A pannon szikesek európai szintű védettséget élveznek. Szlovákiában ritkák, utolsó töredékeik az ország délnyugati és délkeleti részén találhatók. Megfigyeléseink szerint elsődleges és másodlagos szikesek egyaránt fennmaradtak, bár kiterjedésük jelentősen változott az idők folyamán. A recens szlovákiai botanikai irodalom, néhány ritka kivételtől eltekintve, csaknem teljesen mellőzi a szikesek fejlődéstörténeti kutatását. A rájuk eső elszórt utalások régi iskolákra támaszkodnak, és nem veszik figyelembe a legújabb magyarországi kutatásokat. A tanulmány kísérletet tesz a sziki sztyepek és mocsarak kialakulásának rekonstrukciójára.

A paleopedológiai és archeobotanikai kutatások kevés értékes adatot tudnak felmutatni. A közép­kori írásbeliség ugyancsak szegényes értelmezhető információközlésben. A szikesekre utaló helyi földrajzi nevek (pl. sós, szikes) a 18–19. században bukkannak fel, esetenként még a vízrendezések előtt. A legrégebbi beszédes folyónév a Szikince, mely 1523-ban, talán éppen az alsó folyásánál található szikesek nyomán kapta újkori nevét (korábban: Szityince). Az 1663–1664. évi török adóösszeírásokban szereplő „Szíközs Hon, puszta” (hon = dűlő) földrajzi név talán a verebélyi érseki nemesi szék birtokára utal. A legrégebbi komolyabbnak vélhető utalásokat 1734-ből (Tardoskedden „Szeges”) és 1764-ből (Dunamocson „Sósok”) ismerjük, ez utóbbi helyen Bél Mátyás már több mint száz évvel korábban „fehér mezőket” említ. A szikesek kiterjedése a lecsapolások és folyószabályo­zások során megnőhetett, e kor szytepi belterjes juhtenyésztésére gazdag irodalom utal. A szikes talajok és élőhelyek a 19. században érhették el kiterjedésük maximumát, erre következtethetünk a korabeli földrajzi nevekből és az írott kútfőkből. A népnyelvi „égevényes” v. „ígevínyes” megjelölés is valószínűleg sós talajokra utalt. A felvidéki szikesek a 20. században csaknem teljes egészükben a termőtalajszerző rekultivációknak estek áldozatul. Ma már csak kis töredékeiket találjuk, gyakran erősen degradált állapotban (Mocsonok, Tardoskedd, Nagysurány, Nagykeszi, Csallóközaranyos, Izsa, Búcs, Kőhídgyarmat, Kéménd térségében). Nagy részük törvényi védelmet élvez.

Tanulmányunkat átfogó, kritikai elemzéssel fejeztük be és eredményeinket összevetettük a Kárpát-medence más földrajzi területein szerzett ismeretekkel, tapasztalatokkal.

Teljes szöveg: PDF (602 k)

 

Schmidt D.

A Győr környéki szikesek növényzete

FP 5: 95-104 (2007)

Összefoglaló

Az egykor gazdag Győr környéki sziki mocsári és szikespusztai vegetáció kiterjedése mára jelentősen lecsökkent. Megmaradt foltjainak nagy része degradálódott, töredéke őrizte meg az eredetihez közeli állapotú növényzetet. A kutatások során megerősítést nyert több értékes faj, így a sziki réteken Carex melanostachya, Scorzonera parviflora, Thalictrum simplex subsp. galioides, a szikespuszta-maradványokon Artemisia santo­nicum, Aster sedifolius subsp. canus, a szikes iszapnövényzetben Crypsis schoenoides, Spergularia salina, S. media előfordulása. Több évtized után sikerült megerősíteni az Orchis laxiflora subsp. palustris meglétét a szikesek területén.

A területen az 1990-es évektől a parlagok száma kismértékben növekszik, azonban a sziki rétekre jellemző csekély regenerációs képesség, valamint környezetük erős degradáltsága miatt ezeket gyomtársulások borítják. Néhány inváziós ill. terjedő őshonos növényfaj jelenléte nagy gondot okoz. Főleg a Solidago gigantea borít nagy területeket, helyenként tömeges a Calamagrostis epigeios és Phragmites australis. Szántóföldeken a Panicum miliaceum subsp. ruderale, Táplánypuszta környékén az Asclepias syriaca terjed. Természetvédelmi szempontból elsődleges feladat az özön­növények további inváziójának megakadályozása. A visszaszorításukat célzó kezelés elmaradása a megmaradt értékek gyors (akár néhány év alatti) pusztulásához vezethet.

Teljes szöveg: PDF (308 k)

 

Jakab G. – Csergő A.-M. – Ambrus L.

A Székelyföld flórakutatásának története

FP 5: 105-133 (2007)

Összefoglaló

Szeklerland (Secuimea, Székelyföld, Terra Siculorum) is a well-defined historic/ethnographic region of East Transylvania (Romania). The paper overviews the last 300 years’ botanical research in the region. Most remarkable botanists of Szeklerland were Johann Christian Baumgarten, Ferdinand Schur, Michael Fuss, Lajos Simonkai, Gusztáv Moesz, Rezső Soó, Ádám Boros, Gyula E. Nyárá­dy, Flavia Raţiu, Emil Pop, András Kovács and Sándor Kovács. Approximately 150 researchers published more than 350 papers on the flora and vegetation of the region. Nevertheless, the floristic properties of the territory are unevenly exploited, as Hargita Mts., Nagyhagymás Mts. and the Csíki Basin are the most explored territories, in contrary to the western and southern parts of Szeklerland (e.g. Erdővidék, Bodoki Mts., Háromszéki Mts., Nyárádmente), which are much less known.

Teljes szöveg: PDF (618 k)

 

Jakab G. – Csergő A.-M. – Ambrus L.

Adatok a Székelyföld (Románia) flórájának ismeretéhez I.

FP 5: 135-165 (2007)

Összefoglaló

A szerzők az 1999–2006 között végzett flórakutatásuk érdekesebb eredményeit foglal­ják össze a dolgozatban.

·  A Bágyi-hegy újabban kimutatott növényritkaságai a Asperula cynanchica var. hirsuta, Cephalaria uralensis, Minuartia setacea subsp. setacea, Peucedanum tauricum, Plantago argentea, Plantago altissima és Ranunculus oreophilus.

·  A Bágyi-hegyhez hasonló flórájú területek találhatóak Kénos, Telekfalva és Sándortelke határában. A Kénosi Veresmart flórájának ritkaságai az Allium flavescens, Cephalaria radiata, Cephalaria uralensis, Paronychia cephalotes, Salvia nutans és Stipa pennata. A telekfalvi Kerekdombról került elő az Allium flavescens, Cephalaria radiata, Salvia nutans és a Pterygoneurum subsessile mohafaj. A sándortelki Kőoldal ritkaságai az Allium flavescens, Anchusa barre­lieri, Cephalaria radiata, Cephalaria uralensis, Cirsium pannonicum, Jurinea mollis, Leontodon crispus és Paronychia cephalotes.

·  A viszonylag jól ismert Vargyas-szorosból sikerült kimutatni a Callitriche copho­carpa, Crocus banaticus, Eleocharis carniolica, Epilobium palustre fajokat. A Vargyas-szoros mohaflórájára 25 új fajt sikerült kimutatni, melyek közül kieme­lendőek az Anomodon rostratus, Fissidens crassipes, Fissidens minutulus var. tenuifolius, Porella arboris-vitae var. killarniensis, Timmia austriaca és Tortella fragilis. A Vargyas-völgyében a Kajmáca-patak mellől került elő az Epipactis palustris, Ligularia sibirica, Pedicularis palustris, Salix pentandra, Valeriana simplicifolia, a homoródalmási Erős-oldal tetőről az Erucastrum gallicum.

·  Homoródszentpéter és Homoródszentpál sós rétjeiről mutattuk ki a Scorzonera parviflora jelentősebb állományait. A homoródszentpáli Sóskút mellől került elő a Ruppia maritima, amelynek mintegy 140 éve nem volt adata Székelyföldről.

·  Madarasi-Hargita alatt található Szökő-láp növényzetét forráslápok (Caricetum nigrae, Sphagno – Caricetum rostratae, Carici echinatae – Sphagnetum, Carici flavae – Eriophoretum) és kisebb dagadólápok (Eriophoro vaginati – Sphagnetum, Caricetum limosae és Sphagno – Piceetum) alkotják. A láp ritkább fajai a Palu­della squarrosa, Sphagnum platyphyllum mohafajok, ill. a Cardamine amara subsp. opizii, Carex limosa, C. pauciflora, C. viridula, Comarum palustre, Dacty­lorhiza cordigera subsp. siculorum, Drosera rotundifolia, Empetrum nigrum, Epilobium palustre subsp. fontanum, Listera cordata, Menyanthes trifoliata, Pin­guicula vulgaris, Pseudorchis albida, Stellaria palustris var. laxmannii, S. uliginosa, Vaccinium oxycoccos, V. uliginosum, Valeriana simplicifolia, Veronica alpina f. serratifolia. Természetvédelmi szempontból fontos a Drosera rotun­difolia hatalmas, több tízezer töves állománya és a Pinguicula vulgaris szintén nagy, több ezer töves állománya. Az Allium victorialis egy kisebb állományát a Madarasi-Hargita csúcsáról mutattuk ki.

·  A sikaszói Meleg-völgy flórája hasonló a Hargita más völgyeihez, ritkább fajai a Cardaminopsis halleri subsp. ovirensis és a Streptopus amplexifolius.

·  A Békás-szoros mellől a Kis-Cohárdról mutattuk ki a ritka Isatis tinctoria var. transsilvanica-t.

·  A szentábrahámi Zsidó-hegy gazdag sztyepp jellegű flórával rendelkezik Jelentő­sebb fajai az Anchusa barrelieri, Astragalus monspessulanus, Cephalaria radiata, Linum hirsutum, Lithospermum purpureo-coeruleum, Muscari tenuiflorum, Peuce­danum rochelianum, Salvia nutans, Salvia transsilvanica és Sesleria heufleriana. A Peucedanum rochelianum a székelykeresztúri Keskeny-dombról is előkerült. A Vinca herbacea egy kisebb állományára Újszékely mellett bukkantunk.

·  A ritka Pedicularis sylvatica a Cekend-tetőről (Máréfalva) került elő. A Betula humilis és B. pendula ritka hibridjét, a Betula × zimpelii-t a tusnádi Nyírkert láp­jából mutattuk ki.

·  A Rhododendron myrtifolium előfordulását mintegy 200 év elteltével sikerült ismét megerősíteni a Csicsói-Hargita csúcsáról.

Teljes szöveg: PDF (930 k)

 

Mesterházy A. – Király G. – Vidéki R. – Lukács B. A.

A Lemna minuta Kunth előfordulása Magyarországon

FP 5: 167-174 (2007)

Összefoglaló

Lemna minuta is a New World species, which appeared in Europe in the middle of the 20th century. Since then the species has been reported from all countries in the continent with moderate climatic conditions, and it was known from three Central-Eastern European countries, Slovakia, Romania and Ukraine. In Hungary L. minuta was reported by Landolt (1986) for the first time. In 2006-2007 the species was discovered at five new locations. Its habitats are thermal streams and canals that do not frieze during the winter. It is usually monodominat and does not associate with other Lemna species. Its Hungarian estabilishment is probably due to aquarists, who often plant their aquarium plants in thermal streams. Present paper describes the details of the identification of L. minuta, its distinction from L. minor and fits it into the Hungarian identification keys. The eutrophication of our rivulets and the creation of new artificial ponds promote the spread of this species.

Teljes szöveg: PDF (363 k)

 

Németh Cs.

Új berkenye kisfaj a magyar flórában: Sorbus tobani Németh

FP 5: 175-186 (2007)

Összefoglaló

This paper provides the taxonomic description of a new neoendemic, hybridogeneous species of the genus Sorbus from the Transdanubian Mountain Ranges (Dunántúli-középhegység), Hungary, named Sorbus tobani. It is probably a hybrid of Sorbus graeca and Sorbus torminalis, growing in mixed carstic (Fago – Ornetum) and thermophilous oak forests (Cotino – Quercetum pubescentis, Vicio sparsiflorae – Quercetum pubescentis) on Upper Triassic dolomite, near Eplény and Hajmáskér villa­ges in Bakony Mountains. The population is morphologically homogeneous with little internal varia­tion. The individuals are fertile and produce viable seeds, but not each year.

Description of Sorbus tobani: Leaves are coriaceous with whitish-grey, white tomentose on the lower surface. Lobes are short, acuminate, outer margins are bluntly and rarely serrate, often conspi­cuously rounded. Leaf of the short fertile shoot is rounded-ovate, often rounded, (65–)70–80(–85) mm long, (60–)65–75 (–80) mm broad with 8–9(–10) veins. Leaf of the short sterile shoot is ovate, 60–70(–75) mm long, 45–55 mm broad with 8–9 veins. Form of leaf-blade base is rounded or cune­ate. Flowers are white. Fruits (with viable seeds) are rounded-ovate, ovate, slightly elongate, (13–)14–15(–16) mm long, (12–)13–14(–15) mm broad, always longer than broad, brownish-red (mainly before mature), red when mature, sparsly dotted with lenticels. Fruits (with abortive seeds) are smal­ler, distinctly longish, 11–12(–13) mm long, 8–9(–10) mm broad. The holotype (BP 690648) was deposited in Carpato-Pannonicum collection of the Hungarian Natural History Museum in Budapest.

Teljes szöveg: PDF (720 k)

 

Rövid közlemények

FP 5: 187-200 (2007)

Összefoglaló

Kulcsár L.: Silybum marianum (L.) Gaertn. előfordulása a Nyugat-Dunántúlon

Five specimens of Silybum marianum (L.) Gaertn. were found in 2007 near Gérce (Alsó-Kemeneshát region in West Hungary) on the fringe of a rape field. It is the first published locality of the newcomer species in West Hungary.

 

Haberler, T.: Ophrys sphegodes Miller a Soproni-hegységben

A Soproni-hegység D-i peremén, Harka mellett, az Istenszék D-i részének száraz gyepjeiben az Ophrys sphegodes erős populációja került elő (2007-ben mintegy 170 egyed virágzott). Az élőhely domináns fajai a Brachypodium pinnatum és Carex caryophyllea, további említésre méltó fajok: Fragaria viridis, Orchis morio, Peucedanum oreoselinum, Pulsatilla pratensis subsp. nigricans, Sanguisorba minor, Stipa pennata. Sopron környékén a Fertőmelléki-dombságról volt ismert (Soó 1973 adata is erre vonatkozik), itteni lelőhelyéről azonban már eltűnt (Csapody 1975). A Soproni-hegység területéről (beleértve annak osztrák oldalát is) nem volt korábbi jelzése (Fischer – Fally 2006).

 

Páll-Gergely B.: Ophioglossum vulgatum L. a Felső-Szigetközben

A small population of Ophioglossum vulgatum was found in the Lóvári-erdő, near Mosonmagyaróvár (Felső-Szigetköz region, NW Hungary). It is a second known stand of the species in the region.

 

Király G. – Mesterházy A.: A Sparganium minimum Wallr. új magyarországi lelőhelye

A new occurrence of Sparganium minimum were detected in South Kisalföld, near Csabrendek (Central Hungary), in the margin of Német Lake [8565/4] in a Carex elata community, together with Potamogeton gramineus and Utricularia australis, which is the second actually known locality of the species in Hungary.

 

Király G. – Mesterházy A.: A Chaerophyllum hirsutum L. harmadik nyugat-dunántúli lelőhelye

Chaerophyllum hirsutum, a dealpin element of the flora of West Hungary, was known along Gyöngyös (Güns) and Pinka rivers so far. In 2007 a new occurrence were found in a fragmented hardwood forest at Répce (Rabnitz) river near Peresznye [8565/4], accompanied by other taxa of mountainous character (such as Alnus incana, Anthriscus nitida, Stellaria nemorum subsp. nemorum).

 

Bauer N. – Almádi L.: Az Azolla filiculoides Lam. inváziója Keszthelyen

The invasion of Azolla filiculoides Lam. in a drain of Keszthely flowing into the Lake Balaton is discussed. Also a short taxonomic review and former data of Azolla in the region are given.

 

Mesterházy A. – Király G.: A Potamogeton coloratus Hornem. előfordulása a Marcal-medencében

 

Szűcs P. – Barina Z.: Az Achillea ptarmica L. előfordulása Komáromnál

 

Németh Cs. – Király G.: Az Alnus viridis (Chaix. et Vill.) DC. új lelőhelye a Kőszegi-hegységben

 

Csathó A. I. – Schmidt D.: A szibériai gólyaorr (Geranium sibiricum L.) előfordulása Szegeden

Geranium sibiricum was found in the Botanical Garden of Szeged and in the City of Szeged [9786/4]. The species is new for South Hungary.

 

Mesterházy A.: A Polycnemum heuffelii Láng előfordulása a Nyugat-Dunántúlon

Polycnemum heuffelii is very rare in Hungary, it was collected in 1957 last time. In 2003 and 2004 the occurrence of the species was confirmed in two new localities in West Transdanubia, near Vönöck [8668/4] on acidic, and near Korpavár [9467/4] on calcareous soils.

 

Óvári M.: A Trollius europaeus L. új előfordulása Göcsejben

The invasion of Azolla filiculoides Lam. in a drain of Keszthely flowing into the Lake Balaton is discussed. Also a short taxonomic review and former data of Azolla in the region are given.

 

Molnár Cs. – Türke I. J.: Paeonia tenuifolia L. a Hegyalján

In 2007 a few specimens of Paeonia tenuifolia were found in Hegyalja (near Bekecs). The indigenousness of the population is uncertain. Habitat description of the new locality is given.

 

Király G. – Haberler, T.: A Danthonia alpina Vest újrafelfedezése a Nyugat-Dunántúlon

In 2007 two new localities of Danthonia alpina were discovered in Kőszeg Mountains near Cák and Bozsok in semi-dry grasslands. It is the first mention of the species in West Transdanubia region in Hungarian sources since 1936.

Teljes szöveg: PDF (267 k)