Flora Pannonica – IV. évfolyam (2006)

Bátori Z. – Baráth K. – Csiky J.: A Dryopteris affinis (Löve) Fras.-Jenk. előfordulása a Mecsekben. – FP 4: 3-8 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (563 k)

Király G.: A Veronica filiformis Sm. Magyarországon. – FP 4: 9-16 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (96 k)

Németh Cs.: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén. – FP 4: 17-33 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (576 k)

Barina Z.: Növényföldrajzi hatások a Gerecse hegységben. – FP 4: 35-76 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (1 019 k)

Lájer K.: A kormos csáté (Schoenus nigricans L.) társulási viszonyairól Magyarországon. – FP 4: 77-90 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (99 k)

Dítě, D. – Eliáš, P. – Király G.: Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó Magyarországon. – FP 4: 91-97 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (541 k)

Mesterházy A. – Király G.: A Carex repens Bellardi Magyarországon. – FP 4: 99-110 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (437 k)

Bauer N.: A Potamogeton coloratus Hornem. Magyarországon. – FP 4: 111-119 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (134 k)

Pifkó D. – Papp L.: Adatok a hazai Chamaecytisus-fajok ismeretéhez III. A Chamaecytisus rochelii (Wierz.) Rothm. Magyarországon. – FP 4: 121-130 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (296 k)

Rövid közlemények. – FP 4: 131-137 (2006)
Összefoglaló  |  Teljes szöveg: PDF (63 k)

Vélemény. – FP 4: 139-140 (2006)
Teljes szöveg: PDF (28 k)

 

 

 

 

 

 

Bátori Z. – Baráth K. – Csiky J.

A Dryopteris affinis (Löve) Fras.-Jenk. előfordulása a Mecsekben

FP 4: 3-8 (2006)

Összefoglaló

Dryopteris affinis can be considered as a novum in Mecsek Mts. (SW Hungary). Until now 36 speci­mens were found in Western Mecsek, near Pécs, Abaliget, Kővágótöttös, Orfű and Mánfa. Dryopteris affinis occurs in natural vegetation types, only 7 specimens were found in disturbed area. The habitats of D. affinis are mesophilous forests situated at humid and shady dolinas and valleys in the oak-hornbeam belt of Mecsek Mts. The most frequent coexisting species are Fagus sylvatica, Carpinus betulus, Acer pseudoplatanus, Rubus hirtus agg., Galeobdolon luteum s. l., Dryopteris filix-mas, Athyrium filix-femina.

Teljes szöveg: PDF (563 k)

 

Király G.

A Veronica filiformis Sm. Magyarországon

FP 4: 9-16 (2006)

Összefoglaló

In Central and West Europe from the beginning of the XX. Century V. filiformis Sm. of pontain-caucasian character is a rapidly spreading invasion species. Although it was found in Hungary in 1971 for the first time, later its presence was forgotten, even it is not included in the identification books; between 2000-2006 some new stands were detected. All of the so far known localities are situated in regularly mowed grasslands in the western and central part of Hungary having cooler and more moist climate. Despite the few certain localities, it can be stated that V. filiformis is naturalized in Hungary, and its future spreading is predictable. Beside the nomenclatural and morphological description present study discusses its European distribution, Hungarian localities and the site conditions of them.

Teljes szöveg: PDF (96 k)

 

Németh Cs.

Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén

FP 4: 17-33 (2006)

Összefoglaló

Present study comprises the list of habitats and areal maps, actual distribution of the hybridogenous Sorbus species among the sexual Sorbus aria agg. and Sorbus torminalis (S. adamii, S. borosiana, S. degenii, S. eugenii-kelleri, S. karpatii, S. pseudobakonyensis, S. pseudolatifolia, S. pseudosemiincisa, S. pseudovertesensis, S. simonkaina, S. vertesensis) of Vértes Mountains. Between 2001-2006 nume­rous new localities of the microspecies were detected. Hybidogenous species are local endemisms of Vértes, but three species were found outside of Vértes: S. degenii and S. eugenii-kelleri in East Bakony Mountains, S. pseudolatifolia in Gerecse Mountains.

Teljes szöveg: PDF (576 k)

 

Barina Z.

Növényföldrajzi hatások a Gerecse hegységben

FP 4: 35-76 (2006)

Összefoglaló

A Gerecse hegység növényföldrajzi alapon öt kistájra osztható, ezek: Nyugati-, Köz­ponti-, Keleti-Gerecse (a Gete-csoporttal és a Szarmata-vonulattal), Déli- és Északi-Gerecse. A hegység egyes kistájain eltérő mértékben érvényesülnek a szomszédos területek növényzetének hatásai, ezek alapján válik igen kifejezetté a kistájak egymástól való elkülönülése.

A Keleti-Gerecsében nagy szerephez jutnak a nyílt társulások: száraz gyepek, lösz­gyepek. Ezeken erősen érződik az Észak-Mezőföld, Tétényi-fennsík és Budai-hegység – déli fele – növényzetének hatása, fokozatos DK-ÉNy-i gradienst képezve a kistáj növényzetében.

A budai-hegységi – mezőföldi jellemző fajok hiánya és a Vértes dolomitterületinek, valamint Vértes és Gerecse nyugati, atlantikusabb területeinek együttes hatása érvényesül a Déli-Gerecse dolomitterületén. Emellett szembetűnő É-D-i gradiens mutatható ki a Déli- és Keleti-Gerecsén keresztül délről észak felé, mely leginkább a terület sziklagyepeinek és bokorerdeinek növényzetében mutatkozik meg.

A Nyugati-Gerecsében a Kisalfölddel való kapcsolatán túl, a Vértes nyugati területeivel egyetemben az atlantikus hatások kifejezettebben érvényesülnek, több keleti elterjedésű elem reliktumként van jelen. A déli elterjedésű fajok aránya – az egész hegységhez hasonlóan – itt is számottevő, azonban számos szubmediterrán jellegű faj délről észak felé történő elmaradása figyelhető meg. A Déli- és Keleti Gerecsében mutatkozóval párhuzamosan, a Nyugati- és Központi-Gerecsében érzékel­hető flóragradiens azonban leginkább zárt lomberdei fajok délről északra történő fokozatos elmaradásában nyilvánul meg.

A viszonylag elzárt Központi-Gerecse több, a középdunai flóraválasztó ÉK-i olda­lán jellemző növényfaj utolsó bástyája. Kapcsolata a Pilissel a Keleti-Gerecse legésza­kibb rögein, a bajóti Öreg-kőn és a Hegyes-kő – Nagy-Gete vonulaton követhető.

Az Északi-Gerecse legegyértelműbb kapcsolata a szlovákiai alfölddel és Duna-menti dombvidéki területtel mutatható ki, ennek hatása, eltérően a hegységet más irányokból érő hatásokkal, a Központi-Gerecse merész kiemelkedése miatt csak kis területen tud érvényesülni.

A dolgozat mondanivalójából hangsúlyozandó a Gerecse keleti és nyugati területeinek: a Nyugati- és Központi-Gerecsének a Keleti- és Déli-Gerecsétől való igen éles növényzeti elkülönülése, mely számos növényfaj és társulás elterjedésének „hirtelen” elvégződésében mutatkozik meg a hegység két fele között. A hegység növényzetében a több irányból érzékelhető gradiensek mellett a hegység keleti és nyugati felét mintegy elválasztó markáns florisztikai határvonal arealgeográfiai, kőzettani és klimatikai okokkal együttesen magyarázható.

A Gerecsét két félre különítő flóraválaszték tovább folytatódik a Dunántúli-középhegységben délnyugat felé: a Vértes és Bakony hegységekben, hasonlóan két, növénytanilag markánsan elváló részre, egy atlantikusabb északnyugati és egy száraz­földibb délkeleti részre osztva a két említett hegységet is. Kelet felé, a Pilisben ez az elválás nem érzékelhető, annak vonulatán a Dunántúli-középhegységen végigvonuló választék két oldalának fajai együtt fordulnak elő, míg a Budai-hegységbe leginkább csak a Dunántúli-középhegységen át húzódó ÉK-DNy irányú választóvonaltól DK-re előforduló fajok jutnak el, az északi-középhegységi fajok pedig, miként a Gerecsébe is: a Pilis közvetítésével.

Teljes szöveg: PDF (1 019 k)

 

Lájer K.

A kormos csáté (Schoenus nigricans L.) társulási viszonyairól Magyarországon

FP 4: 77-90 (2006)

Összefoglaló

The primary aim of this paper is a comparative investigation of Hungarian plant communities, in which Schoenus nigricans occurs. On the basis of phytosociological and quantitative multivariate analyses a new association, Astero pannonici-Schoenetum nigricantis is described (Holotype: tab. 4, relevé 38.) The diagnostic species combination of this association: Schoenus nigricans, Aster tripolium subsp. pannonicus, Phragmites communis, Juncus maritimus, Centaurium littorale subsp. uliginosum, Plantago maritima, Agrostis stolonifera. Its habitats have developed due to freshwaters’ desiccation accompanied by increasing salinity, in contrary to the similar communities known from the European seashores, the existence of which rests upon the freshening of saline marshes. Cladio marisci-Schoenetum nigricantis representing an earlier succession stadium develops to Astero pannonici-Schoenetum nigricantis or Orchio-Schoenetum nigricantis in dependence on whether the process is accompanied by increasing salinity or not. Schoenus nigricans grows in Hungary in calcareous fen meadows, Purple Moor-grass meadows, and partly saline marshes as well. In the most stands where it occurs, this species is dominant competitor. Once established, its dense tufts with strong stem-bases hardly could be colonized by other vascular plants. If not accompanied by nutrient enrichment, drying up of habitats is tolerated well. If eutrophication also occurs, Schoenus nigricans will be displaced due to shading of tall grasses, weeds, and establishing woody plants.

The connections between communities of orders Caricetalia davallianae and Molinietalia are emphasized by several common species. These communities can be distinguished mainly by phytosociological methods, the multivariate analyses result in at most weekly separated groups.

Teljes szöveg: PDF (99 k)

 

Dítě, D. – Eliáš, P. – Király G.

Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó Magyarországon

FP 4: 91-97 (2006)

Összefoglaló

Az Ebergőci-láprét (ÉNy-Magyaroszág, Győr-Moson-Sopron megye, Ebergőc községhatár) florisz­tikai kutatása során 2006 májusában a magyar flórára új Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó kis populációja került elő. A Skandináviából leírt fajt először az 1980-as években mutatták ki Közép-Európa hegyvidékein. Ebergőcön, amely Közép-Európában a legalacsonyabb, jelenleg ismert lelőhely, a D. lapponica kékperjés láprét nedvesebb foltjain él. A dolgozat közli a faj határozó­bélyegeit, az ebergőci példányok morfometriai adatait és a lelőhely cönológiai viszonyait.

A D. lapponica a hazai fajok közül a D. majalis-ra hasonlít. Elkülöníti apró termete [10-25(-40 cm)], kevés [(2)3-4(-5)] szárlevele; rövid, tömött, kevés [3-15(-20)] tagú virágzata; végül a mézajak középső, hegyes, az oldalsóknál általában feltűnően hosszabb karéja.

Teljes szöveg: PDF (541 k)

 

Mesterházy A. – Király G.

A Carex repens Bellardi Magyarországon

FP 4: 99-110 (2006)

Összefoglaló

Carex repens Bellardi is a Central European species having disjunctive area, is indicated from the territory of Hungary, France, Italy, Austria, Romania and Poland. This species belongs to the sub­genus Vignea, and is considered the hybrids of C. disticha and C. brizoides by certain authors. Present study discusses the detailed diagnostic characteristics of these tree species, laying emphasis on the leafy shoot, and the rhizome.

In Hungary only one locality of C. repens is known from the beginning of the 20^th Century, close to the River Rába (Körmend, SW-Hungary). In 2003 the species was rediscovered not far from its original locality, and later some further stands were found along the Rába Valley. C. repens lives mainly close by the river, in the higher relief of the floodplain, in disturbed habitats, which are damaged significantly by invasive species, meaning dangerous competition for this species..

Teljes szöveg: PDF (437 k)

 

Bauer N.

A Potamogeton coloratus Hornem. Magyarországon

FP 4: 111-119 (2006)

Összefoglaló

Potamogeton coloratus, a species of European area, became extremely rare in several countries. In Hungary it has been disappeared from about 20 former localities, at present is known only in tree localities. Present study summarizes its occurrence data, and the habitat characteristics on the basis of literature and herbaria sources. Also discusses its locality near Raposka [Tapolca Basin (9170/1, Veszprém county], which was rediscovered in 2004. P. coloratus – corresponding the international experiences – lives in clear, basic springs and their outfalls of constant temperature. Most of its occurrences are situated in the margin areas of mountains and hilly areas. The cause of its disappea­rance is mainly the water regulation. In Tapolca Basin the regression of the former strong stands of P. coloratus is the result of the karst water exploitation in connection to the bauxite mining, and the consequently drainage of the springs.

Teljes szöveg: PDF (134 k)

 

Pifkó D. – Papp L.

Adatok a hazai Chamaecytisus-fajok ismeretéhez III. A Chamaecytisus rochelii (Wierz.) Rothm. Magyarországon

FP 4: 121-130 (2006)

Összefoglaló

ÉK-Magyarország alföldi és az Alfölddel közvetlenül érintkező dombvidéki területeiről kimutattuk a Chamaecytisus rochelii (Wierz.) Rothm.-t, mely az ország flórájára új. A hazai populációk a faj összefüggő kelet-balkáni, dél-erdélyi elterjedési területétől több száz kilométerre találhatóak. Nálunk löszön vagy homokos löszön kialakult gyepek, erdőszegélyek növénye.

A Ch. albus-tól és a Ch. austriacus-tól elálló szőrű szára különbözteti meg. A Ch. supinus subsp. aggregatus-tól elkülöníti, hogy levélkéje hosszúkás, vitorlája sűrűn sző­rös, virága gyakran halványsárga, lombja nem feketés, hanem sárgás árnyalatú. Utóbbi két tulajdonságban a Ch. pseudorochelii-től is eltér. A Ch. virescens-től hosszabb, kevésbé sűrű csészeszőrzete, illetve a levél színének apróbb, ritkább szőrei alapján választható el.

A fajt korábban több szerző közölte Debrecen környékéről, különböző neveken: Cytisus corymbosus (Kitaibel in Lőkös 2001), C. pseudorochelii (Rapaics 1916, 1925, Tamássy 1927, Boros 1932), C. supinus subsp. pseudorochelii (Soó 1935, Soó – Máthé 1938), C. austriacus (Siroki 1965), C. albus (Molnár A. – Papp M. in Molnár et al. 2000), pontos azonosítása azonban csak most történt meg.

Teljes szöveg: PDF (296 k)

 

Rövid közlemények

FP 4: 131-137 (2006)      

Összefoglaló

Aradi E. – Liebhaber G.-né – Petákné F. A. – Krnács Gy. – Margóczi K.: A Gladiolus palustris Gaud. két új előfordulása a Dél-Kiskunságban

Gladiolus palustris Gaud., showing regressive tendency, is endangered in Europe. In Hungary most of its populations are also few in number. In 2004 and 2006 two new localities where found in dune slack meadows, in the region of Mórahalom and Zákányszék (SE Hungary).

 

Szalczer A. – Szalczer B. – Király G.: Salix acutifolia Willd. a Kiskunságban

Although Salix acutifolia Willd., a species of continental area was planted in Hungary for sand-fixing plantation, there is no correct data of its occurrence. In 2006 near Hajós settlement two individuals were found in an abandoned vineyard. Short morphological description and the habitat characteristics of this species is given.

 

Bauer N.: Cyperus pannonicus Jacq. a Káli-medencében

 

Csiky J. – Oláh E. – Molnár A.: A Cirsium boujartii (Pill. et Mitterp.) Schultz Bip. a Tihanyi-félsziget Európa Diplomás védett területén

In Hungary, Cirsium boujartii has been discovered by A. Molnár in the Tihany Peninsula, near by the Inner Lake in 1999. Although this species was considered as an extinct pannonian-balkan endemism in Hungary, this data was not published. In 2006, J. Csiky and É. Csikyné Radnai found some new specimens of C. boujartii in the European Diploma awarded nature reserve, not far from Inner Lake (Tihany Peninsula). The new sub-population can be found in spiny scrub vegetation.

 

Mesterházy A. – Varga I.: Carex bohemica Schreb. előfordulása a Rábán

Five specimens of Carex bohemcia were found in 2006 on a gravel bank at the River Rába between Rábagyarmat and Csörötnek. It is the first locality of the species in West Transdanubia.

 

Mesterházy A. – Varga I.: A Cyperus glaber L. újabb magyarországi adatai

Cyperus glaber, having two known data till now in Hungary, were detected on two further localities in wet pioneer communities on sandy soils south of Lake Balaton.

Teljes szöveg: PDF (63 k)