Flora Pannonica – II. évfolyam 2. szám (2004)
Király G. –
Vidéki R.: Kiegészítések a
magyar adventív-flóra ismeretéhez I.
–
Ageratina altissima (L.) King
et Robinson Magyarországon.
–
FP 2(2): 1-6 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(1 082 k)
Király G. –
Király A.: Az Agrimonia
procera Wallr. előfordulása
Magyarországon.
– FP
2(2): 7-24 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(5 571 k)
Pifkó D.:
Adatok a hazai Chamaecytisus fajok ismeretéhez I.
–
FP 2(2): 25-36 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(908 k)
Barina Z.:
A Dunántúli-középhegység növényföldrajzának főbb jellemzői.
–
FP 2(2): 37-55 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(4 350 k)
Schmidt D.:
A szibériai gólyaorr (Geranium sibiricum L.) előfordulása Magyarországon.
–
FP 2(2): 57-67 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(2 973 k)
Lájer K.:
Perjeszittyó tanulmányok I. Összehasonlító statisztikai vizsgálatok és
kiegészítő megfigyelések a Luzula szekció hazai fajainak ismeretéhez.
–
FP 2(2): 69-83 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(1 944 k)
Bartha D.:
A Magyarországon előforduló nyár (Populus L.) taxonok határozókulcsa
és rövid jellemzése.
– FP
2(2): 85-101 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(3 376 k)
Király G. – Bölöni J.:
A feketedő fűz (Salix myrsinifolia
Salisb.) újrafelfedezése Magyarországon.
–
FP 2(2): 103-117 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(5 751 k)
Bartha D. – Vidéki R. – Máté A.:
A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) előfordulása
Magyarországon.
– FP
2(2): 119-127 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(1 489 k)
Mesterházy A. – Vidéki R.:
A gyökerező erdeikáka (Scirpus radicans
Schkuhr) előfordulása
Magyarországon.
– FP
2(2): 129-139 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(2 590 k)
Börcsök
Z.: Vezérfonal a Magyarországon előforduló szilek (Ulmus spp.)
meghatározásához.
– FP
2(2): 141-152 (2004)
Összefoglaló |
Teljes szöveg:
PDF
(2 020 k)
Király G. – Vidéki R.
Kiegészítések a magyar adventív-flóra ismeretéhez I. – Ageratina altissima (L.) King et Robinson Magyarországon
FP 2(2): 1-6 (2004)
Összefoglaló
A Soproni-hegység flórájának kutatása során 2002 őszén az Ageratina altissima (L.) King et Robinson [syn.: Eupatorium rugosum Houtt.] kivadult populációjára bukkantunk, mely a faj első magyarországi és egyben (tudomásunk szerint) kárpát-medencei előfordulását jelenti. A dolgozat áttekintést nyújt a taxon taxonómiájáról, európai meghonosodási tendenciájáról, továbbá a soproni lelőhely pontos leírását adja.
Teljes szöveg: PDF (1 082 k)
Király G. – Király A.
Az Agrimonia procera Wallr. előfordulása Magyarországon
FP 2(2): 7-24 (2004)
Összefoglaló
Az Agrimonia procera Wallr. a magyar flóra alig ismert tagjai közé tartozik, az 1990-es évekig rendkívül hézagos ismeretekkel rendelkeztünk hazai előfordulásairól. Az adathiány részben a hiányos magyar nyelvű határozókulcsok következménye, ezért a dolgozat a külföldi irodalmak és saját terepi tapasztalatok alapján a faj részletes morfológiai jellemzését adja, továbbá közli az Agrimonia nemzetség kibővített határozókulcsát.
A faj régi irodalmi és herbáriumi adatai főként a Dunántúli-középhegységből származtak, néhány északi-középhegységi és nyugat-dunántúli említéssel. Az újabb kutatások során világossá vált, hogy a faj a Dunántúl északi és nyugati felében nem ritka (különösen sok lelőhelye ismert a Kisalföldön), ezen kívül teljesen új lokalitásként ismertté vált a Sárközből, Belső-Somogyból, a Mátrából és (régi herbáriumi lap alapján) a Zemplénből. Az előfordulások súlypontja az ország szubatlanti klímahatás alatt álló területein összpontosul.
Külföldi források egybehangzóan cönológiailag indifferens fajként kezelik, a magyarországi tapasztalatok ezzel egybeesnek. Előfordulásainak többsége üde lomberdők, ligeterdők szegélyeiből származik, de előkerült legelőkön, üde réteken és magaskórósokban, sőt gyomos cserjésekben és gyomtársulásokban is. Korábban feltételezett ritkasága miatt szerepelt a magyar flóra Vörös Listáján.
Teljes szöveg: PDF (5 571 k)
Pifkó D.
Adatok a hazai Chamaecytisus fajok ismeretéhez I.
FP 2(2): 25-36 (2004)
Összefoglaló
A szerző arra tesz javaslatot, hogy a Ch. virescens (Kovács ex Neilr.) Dostál-t a jövőben faji rangon kezeljük. E taxont határozóink eddig a Ch. austriacus (L.) Link alatt tárgyalták, de a virág színe miatt a Ch. albus-szal, a szár szőrözöttsége miatt pedig a Ch. supinus (L.) Link-el is könnyen összetéveszthető. A morfológiai bélyegeken kívül a taxon önálló fajként való szerepeltetése mellett szól az is, hogy hazai előfordulási területe jól körülhatárolhatóan az Északi-középhegység és a Budai-hegység területére esik, és csak részben fed át a Ch. austriacus (L.) Link-ével, melynek északi-középhegységi adatait a jövőben vizsgálni kell.
A szerző továbbá javasolja, hogy az eddig Magyarországon Ch. hirsutus (L.) Link-nek nevezett taxont ezután a Ch. triflorus (Lam.) Skalická név alatt tárgyaljuk, követve a nemzetközi irodalmat.
Teljes szöveg: PDF (908 k)
Barina Z.
A Dunántúli-középhegység növényföldrajzának főbb jellemzői
FP 2(2): 37-55 (2004)
Összefoglaló
Dolgozatomban a Dunántúli-középhegység növényföldrajzában meghatározó kapcsolatokat, flóragradienseket, átmeneteket mutatom be. A Középhegység DNy-i végétől ÉK-nek mutató gradiens jellemzően az atlantikus és szubmediterrán fajok fokozatos elmaradásában figyelhető meg. Az ÉK felől DNy-ra tartó gradiens a kárpáti és dacikus jellegű fajok gyakoriságának csökkenésében érhető tetten a Visegrádi-hegységtől a Budai-hegységig és a Gerecséig. A Dunántúli-középhegység vonulata mentén éles határvonal húzódik a Dunántúllal és a Mezőfölddel kapcsolatot tartó területek között. A Dunántúli-középhegység Mezőföldre néző területei és a Mezőföld között kiterjedt dombvidéki sáv teremt széles átmeneti régiót.
Teljes szöveg: PDF (4 350 k)
Schmidt D.
A szibériai gólyaorr (Geranium sibiricum L.) előfordulása Magyarországon
FP 2(2): 57-67 (2004)
Összefoglaló
A dolgozat a szibériai gólyaorr (Geranium sibiricum L.) magyarországi terjedését tekinti át. A faj hazánkban adventív, eredeti hazája Oroszország európai és ázsiai kontinentális területein van. Magyarország jelenlegi területére a II. világháború után került. Jelenleg három nagyobb és egy kisebb előfordulási körzete van az országban, ahol különböző üde gyomtársulásokban fordul elő. Bár már több mint fél évszázada jelen van az országban, tömeges terjedése nem figyelhető meg, előfordulásai az eredeti lelőhelyek szomszédságában vannak.
Teljes szöveg: PDF (2 973 k)
Lájer K.
Perjeszittyó tanulmányok I. Összehasonlító statisztikai vizsgálatok és kiegészítő megfigyelések a Luzula szekció hazai fajainak ismeretéhez
FP 2(2): 69-83 (2004)
Összefoglaló
A tanulmány célja Luzula campestris, L. divulgata, illetve L. multiflora populációk egyes metrikus morfológiai bélyegeinek statisztikai összehasonlítása többféle variancia-analízis és utóelemzéseik révén, a Luzula divulgata Kirschner hazai elterjedésére vonatkozó kritikai észrevételek közlése és a jelenlegi ismereteket tükröző határozókulcs összeállítása. A vizsgálatok során 4 populáció lett kijelölve, az egyedek (populációnként 20 db virágzó hajtás) véletlen mintavétellel kerültek kiválasztásra. A vizsgált morfológiai jellemzők: a füzérkék száma a virágzatban, virágok száma egy füzérkében, portok hossza/porzószál hossza, bibeszál hossza/magház hossza, lepellevél hosszúsága. A táblázatok az átlagokat és standard hibájukat tartalmazzák. A statisztikai eljárásokból adódó szignifikáns eltérések jellege összhangban van a korábbi fajleírásokban közöltekkel, de a konkrét mértékekben részben eltérés is tapasztalható. A L. campestris a nyeles füzérkénti kevesebb (átlag: 5.95, standard hiba: 0,266) virágjával elkülönült, elsősorban a L. multiflorától. Utóbbi fajtól megkülönbözteti még a magháznál rendszerint hosszabb bibeszál és a kevesebb (3.45, 0.211) füzérke is. A L. multiflora portokja legfeljebb 2-szer (ritkán 3-szor) hosszabb, mint a porzószál (1.925, 0.127). A L. divulgata esetében a portok legalább 3-szorosa a porzószálnak (a két populációban: 4.30, 0.231, illetve 3.675, 0.236). A L. divulgata bibeszála rendszerint hosszabb, a L. multiflora-é többnyire rövidebb, mint a magház. A L. multiflora rendszerint jól láthatóan kisebb virágú. A L. divulgata lepellevele (3.678, 0.0622, illetve 3.723, 0.0838) többnyire hosszabb, mint a L. campestris-é (3.253, 0.0633).
Teljes szöveg: PDF (1 944 k)
Bartha D.
A Magyarországon előforduló nyár (Populus L.) taxonok határozókulcsa és rövid jellemzése
FP 2(2): 85-101 (2004)
Összefoglaló
A dolgozat áttekintést nyújt a Magyarországon őshonos és ültetett nyár fajokról, hibridekről és kultúrváltozatokról. Átfogó morfológiai jellemzés mellett ismerteti a tárgyalt taxonok hazai státuszát, alkalmazásuk eddigi történetét és jövőben várható tendenciáit. Határozókulcsokat szerkeszt a szekciók, majd azokon belül a fajok (néhol a változatok) elkülönítésére.
Teljes szöveg: PDF (3 376 k)
Király G. – Bölöni J.
A feketedő fűz (Salix myrsinifolia Salisb.) újrafelfedezése Magyarországon
FP 2(2): 103-117 (2004)
Összefoglaló
A Kistómalmi-láprét (Fertőmelléki-dombság, Kőhidai-medence, Sopron községhatár) terepi felmérései alkalmával 1998. júniusában a feketedő fűz (Salix myrsinifolia Salisb.) két termős egyedét találtuk meg. A dolgozat a tárgyalja a faj taxonómiáját, határozási nehézségeit, chorológiáját, végül bemutatja a régi és aktuális magyarországi lelőhelyeket. A feketedő fűz a magyar flóra kipusztult tagjai között volt nyilvántartva, e megfigyelés az első biztos hazai észlelése a 19. század vége óta. Korábbi hazai adatai közül a rákosi (ma Budapest belterülete) bizonyított herbáriumi példányokkal, további adatai bizonytalanok vagy erősen kétesek. A soproni lelőhelye areájának egyik déli határpontjának tekinthető, legközelebb a Bécsi-medence peremén (Alsó-Ausztria) ismert. Az újonnan felfedezett állomány élőhelye jó vízellátottságú, de erősen elnádasodott láprét, illetve kialakulóban lévő fűzláp.
Teljes szöveg: PDF (5 751 k)
Bartha D. – Vidéki R. – Máté A.
A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) előfordulása Magyarországon
FP 2(2): 119-127 (2004)
Összefoglaló
Tanulmányunk a hazánkban kipusztultnak hitt, de az ezredfordulón ismét felfedezett csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) előfordulását mutatja be. A faj egyike a Magyarországon ismert kevés sztyepreliktumoknak, ezért is különösen értékes a hazai flórára nézve. Korábbi lelőhelyei a 19. század végére nyom nélkül eltűntek, így áttekintettük és összegeztük a fajra vonatkozó hazai ismereteket is. A 2000-ben felfedezett új állomány egy sok évszázados múltra visszatekintő jászsági falu (Pusztamonostor) temetőjéből került elő, ahol egy erdősávban él, de a sírokra is ültették. Őshonossága ennélfogva vitatható, de a temető extenzíven hasznosított részein előkerült további növényfajok azt valószínűsítik, hogy előfordulása a környéken természetesnek tekinthető.
Teljes szöveg: PDF (1 489 k)
Mesterházy A. – Vidéki R.
A gyökerező erdeikáka (Scirpus radicans Schkuhr) előfordulása Magyarországon
FP 2(2): 129-139 (2004)
Összefoglaló
Jelen tanulmány hazánk egyik kevésbé ismert, ritka növényét a gyökerező erdeikákát (Scirpus radicans Schkuhr) mutatja be. A dolgozat összegzi a Scirpus radicans Schkuhr elterjedésére, hazai előfordulására, élőhelyi viszonyaira és veszélyeztetettségére vonatkozó ismereteket. A növénynek eddig Magyarországról szórvány adatai voltak, a tavalyi évben viszont a Rába mellett tömeges előfordulásaira derült fény. Az újonnan megtalált élőhelyei a folyó menti felhagyott kavicsbányák és holtágak. A bányászat során kialakult sekély vizű gödrök a holtágakhoz hasonló életkörülményeket teremtettek a faj számára. A faj európai állományainak helyzete és speciális élőhely igénye miatt törvényes védelemre javasolt.
Teljes szöveg: PDF (2 590 k)
Börcsök Z.
Vezérfonal a Magyarországon előforduló szilek (Ulmus spp.) meghatározásához
FP 2(2): 141-152 (2004)
Összefoglaló
A magyar dendroflóra egyik legnehezebben határozható nemzetsége a szileké. A hegyi szil (U. glabra), a kislevelű mezei szil (U. minor subsp. minor) és a vénic szil (U. laevis) előfordul Magyarországon, viszont a holland szil (U. × hollandica), az angol szil (U. minor subsp. vulgaris; syn.: U. procera) és a molyhos mezei szil (U. minor subsp. canescens) előfordulása bizonytalan, vizsgálandó. A dolgozat részletes leírást közöl és határozókulcsot ad közre a tárgyalt fajokról.
Teljes szöveg: PDF (2 020 k)